Azt mondta, hogy külsőleg már olyan vagyok, mint egy kisiskolás. Hat éves vagyok, 126 centi magas, 21 kiló a súlyom, szóval minden ideális. Ezt a szót nem ismertem eddig, de jót jelent, az biztos. Apu szerint már legalább háromezer szót ismerek, néhány számot és a nevem betűit is. Ezeket le is tudom írni. Amikor visszagondolok például a hétvégére, mindig el tudom mesélni, mit csináltunk. Sokat szoktunk kirándulni, ősszel faleveleket is gyűjtök, amiből ajándékot készítek a barátaimnak. De néha egészen más a program, például most a doktor bácsinál jártunk, aki nagyon kedves volt velem. Még itthon lerajzoltam neki az egész családunkat és ki is színeztem, sehol nem ment ki a szín a vonalból. A jobb kezemet használtam, mert nekem az sokkal ügyesebb, mint a másik. Az orvos rendelője kétutcányira van balra a házunktól. Kicsit köhögtem, ő megvizsgált és kiderült, nincs is nagy baj, de azért ezen a héten már nem megyek úszni. Matricát is kaptam tőle, amin egy fogat mosó barna kutyus volt. Be is viszem az oviba, megmutatni Mártinak. Tegnap kiesett az egyik tejfoga. Először szomorú volt, pedig mondtuk neki, hogy ez teljesen természetes dolog. Majd a matrica biztosan fel fogja vidítani. Az iskolára visszatérve pedig úgy döntöttek, hogy én szeptembertől megyek. Már nagyon várom.
